Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok
Vélemények
Eredeti leírás
Részletek
A legtöbb szerző egy rövid bekezdésre korlátozza a Battle of White Plains-t, amikor az 1776-os New York Campaign-ről ír. Mivel azonban a hadjárat utolsó terepi csatája volt, érdemes alaposabban megvizsgálni. A GMT díjnyertes Battles of the American Revolution sorozatának 10. kötete, amelyet Mark Miklos tervező készített, egy ilyen nagyon is szükséges elemzést nyújt.
Történelem
Ahogy történt, a Battle of White Plains-t joggal nevezhetnénk Chatterton Hill csatájának. Ez a viszonylag korlátozott ideig tartó, 1776. október 28-án az amerikai jobbszárnyon vívott összecsapás volt az egyetlen kiélezett összecsapás a két főszereplő között. Itt mintegy 4000 British and Hessian katona támadt kevesebb mint 2000 amerikaira, és a király erői végül győzedelmeskedtek.
A fő hadseregek azonban hatalmasak voltak a korszakban, 14 500 amerikaival, akik 13 000 British and Hessians katonával néztek szembe, akiket végül 15 400-ra erősítettek meg, így ez volt az ellenséges csapatok egyik legnagyobb koncentrációja a háború alatt, és a Battles of the American Revolution sorozat eddigi legnagyobb csatája. Mégis, annak ellenére, hogy az erők egy alig öt kilométer széles fronton összpontosultak, a hadseregek nagyrészt tétlenül álltak a Chatterton Hill-ért vívott harc után, miközben a britek a szárnyakon nyomoztak, az amerikaiak pedig javították védelmüket.
Washington egy erős állást választott, amelyet két koncentrikus, negyven ágyúval teli sáncvonallal erősített meg. Oldalait magas dombokon horgonyozta, nyugaton pedig a Bronx River, keleten pedig a mocsaras vadon biztosította további védelmet. Ezekben a pozíciókban biztonságban Washington örömmel fogadta a munkálatai elleni frontális támadás lehetőségét.
Ami a General Howe vonakodását illeti, hogy frontális támadást indítson, részben annak tudhatta be, hogy 1775 júniusában tanúja volt a Battle of Bunker Hill-nek, és a mészárlás emléke még mindig élénken élt az emlékezetében. A White Plains-i időjárás szintén enyhítő tényező volt, a hideg őszi esők a hét nagy részében esett, amíg a hadseregek kapcsolatban maradtak egymással. Végül Howe saját hajlama a habozásra, amikor a döntő győzelem a kezében volt, tovább súlyosbította egy nagyobb brit támadás terveit.
Washington úgy reagált Chatterton Hill elvesztésére, hogy kezdetben megtagadta a jobb oldali támadást. Érzékelve a brit sereg növekvő súlyát, végül egy csuklós fordulatot vett, és a bal oldalát ott hagyta, ahol az elkezdődött, Hatfield Hill-en, miközben a vonal többi részét körülbelül három kilométerre visszahúzta a North Castle Heights még magasabb pontjára, ahol új terepmunkákat ásott. Mint két nehézsúlyú, akik a gyűrű lerövidítésére manővereznek, mindketten egy lehetőséget kerestek – Howe, hogy kedvező feltételekkel erőltesse a támadást, Washington pedig, hogy az általa választott megerősített területen fogadja a támadást.
Végül Lord Percy hat ezreddel és néhány újonnan érkezett hesseni katonával megerősítve, és mivel nem talált járható utat a szárnyak megkerülésére, General Howe elhatározta, hogy október 31-én reggel frontálisan támadja Washingtont. Reggel 5 órakor fegyverbe állította embereit, de a heves reggeli esőzések lehűtötték lelkesedését, és a hadsereg ismét visszavonulást kapott.
November 1-jén további szondázások és nagy hatótávolságú tüzérségi tűz folyt az amerikai szárnyak ellen, jelentős következmények nélkül. Howe ekkor már úgy vélte, hogy csak egy amerikai utóvéddel néz szembe a North Castle Heights vonalakban, és nem látja értelmét a támadásnak, mivel úgy vélte, hogy Washington főerőivel már északabbra menetelve kikerülte őt. A seregek ezért november 5-6-ig egymásra meredve ültek, amikor General Howe úgy döntött, hogy dél felé fordul, hogy Fort Washington elfoglalásával befejezze Manhattan meghódítását, amit november 16-án sikeresen meg is tett. Ahogy Howe délre fordult, Washington északra fordult. Három csoportra osztotta erőit. General Lee őrnagynak a New England megközelítési útvonalait kellett volna ellenőriznie, míg Major General Heath a Hudson Highlands és az északi pontokat őrizte. A főparancsnok a hadsereg többi részével Peekskillnél átkelt a Hudson River-en, és dél felé vonult New Jersey-on keresztül, hogy a britek között maradjon a New York and the American fővárosban, Philadelphiában.
A White Plains-i hadjárat során végig ott lebegett a döntő győzelem lehetősége. Az viszont lenyűgöző, hogy ez végül nem történt meg.
Kutatás
A White Plains csatája a American Revolution hadjárat legkevésbé megírt csatái közé tartozik, ami furcsa, ha figyelembe vesszük a részt vevő erők méretét. A legtöbb másodlagos forrás csak futólag említi a New York hadjárat szélesebb körű ismertetésében, míg a gyér számú elsődleges forrás között jelentős nézeteltérések vannak a kulcsfontosságú részleteket illetően. A forrástérképek ritkák és gyakran ellentmondásosak is. A Battles of the American Revolution sorozat 10. kötetének elkészítéséhez kimerítő kutatást végeztek a forrásokban és a terepen, hogy a lehető legpontosabb csatatérképet alkossák meg.
Hasonlóképpen, a csatarendet is aprólékosan reprodukálták információfoszlányokból: emlékiratokból, General Orders-ból, veszteséglistákból, nyugdíjnyilvántartásokból, a Westchester County Historical Society összeállításaiból, folyóiratcikkekből, blogokból, másodlagos forrásokból származó történeti adatokból, első kézből származó beszámolókból és egy kis intuícióból. Mint a American Revolution tanulmányozásakor lenni szokott, a brit feljegyzések teljesebbek. Az amerikai feljegyzések kevésbé. Ahol az egységek konkrét elhelyezései ismertek, a megfelelő egységeket ennek megfelelően helyezték el. Ahol a konkrét bevetések nem ismertek, a bevetések feltételezettek, de kiállják a dandár és a hadosztály integritásának lakmuszpróbáját.
A játék
A játék három forgatókönyvet tartalmaz: a Chatterton Hill történelmi csatáját, egy október 31-i forgatókönyvet, amely azt vizsgálja, mi történhetett volna, ha Howe a tervek szerint folytatja nagyszabású rohamát aznap, és egy teljes, négynapos kampányjátékot, amely 42 játékkört foglal magában, a brit hadsereg október 28-i reggelén való megérkezésével kezdődik és október 31-én 17:00 órakor ér véget.
Minden játékosnak 26 Opportunity Cards kártyája van, amelyek három paklira vannak osztva, hogy fokozzák a játékélményt, és változékonyságot, valamint történelmi hangulatot adjanak hozzá. A sorozat korábbi játékaihoz hasonlóan néhány különleges szabály a csata egyedi körülményeit képviseli. Ezek közé tartoznak az amerikai bevetési korlátozásokat és taktikai doktrínákat szabályozó szabályok, az esős játék körei, a hadsereg moráljának helyreállítása, a felperzselt föld, valamint az amerikai milícia további hendikepjei, az amerikai terepmunka építése, és egy táblán kívüli mozgási mechanizmus Tarrytown számára a Hudson River-en, hét mérföldnyire, ahol a brit hajók horgonyoztak. Még Washington saját harci képességei is véletlenszerűek a háború ezen korai szakaszában.
A Battles of the American Revolution sorozat 10. kötetében a játékosok két titáni hadsereget irányítanak: Washingtont, amely kétségbeesetten igyekszik megmenteni valamit New York egyébként katasztrofális védelméből, és Howe-t, amely kegyelemdöfést keres a „Old Fox” ellen. Négy napon keresztül kell irányítanod az erőidet, rengeteg zord időjárással kell megküzdened. General Howe-ként képes vagy áttörni az amerikai vonalat, döntő csapást mérni és véget vetni a lázadásnak? General Washington-ként képes vagy megtartani a pozíciódat egy fölényben lévő területen, miközben a mintegy 6700 kétes minőségű milícia – a teljes amerikai haderő 46%-a – akadályoz majd?
ALKATRÉSZEK
2 db merevre szerelt pálya 2,5 cm-es hatszögekkel
245 egységjelző és játékjelző (1,5 jelzőlap), beleértve 7 pótjelzőt a sorozat korábbi játékaihoz
52 Opportunity Cards: 26 amerikai és 26 brit
16 Tactics Cards: 8 amerikai és 8 brit
2 db színes, négyoldalas játékossegítő kártya: 1 db amerikai és 1 db brit
1 db színes, exkluzív szabálykönyv
1 színes sorozat szabálykönyve
2 db 10 oldalú dobókocka
*A fenti szöveg automatikusan lett létrehozva. Az eredeti, idegen nyelvű leírást az "Eredeti leírás" lapfül alatt találod.
GYERE! TÁRSASOZZ VELÜNK!
Hasonló termékek
Adatok
Címkék
társasjáték, angol, BlackFire
FB_kategoria_cimkek
külföldi raktárban-társasjáték
Gyártói cikkszám
2213
Vonalkód
817054012466
Cikkszám
BFR96202
Termék státusza
Külföldi raktárban van. Szállítási idő +8-10 nap
Vélemények
Nincsenek témák!
Eredeti leírás
Most authors relegate the Battle of White Plains to a short paragraph when recounting the New York Campaign of 1776. As the last field battle of that campaign, however, it deserves closer study. Volume 10 in GMT’s award-winning Battles of the American Revolution series by designer Mark Miklos provides such a much-needed analysis.
History
As it occurred, the Battle of White Plains could properly be called the Battle for Chatterton Hill. This relatively limited affair, fought on the American right flank on October 28, 1776, was the only set piece action between the two protagonists. Here some 4,000 British and Hessian troops attacked fewer than 2,000 Americans with the King’s forces ultimately prevailing.
The main armies, however, were enormous for the period with 14,500 Americans confronting 13,000 British and Hessians who were eventually reinforced to 15,400, making this one of the largest concentrations of opposing troops during the war and the largest game in the Battles of the American Revolution series to-date. Yet despite this concentration of forces along a front barely three miles wide, the armies sat primarily idle after the fight for Chatterton Hill while the British probed at the flanks, and the Americans improved their defenses.
Washington had chosen a strong position which he fortified with two concentric lines of fieldworks that bristled with forty guns. His flanks were anchored on high hills and further secured by the Bronx River to the west and swampy wilderness to the east. Secure in these positions, Washington welcomed the prospect of a frontal assault against his works.
For his part, General Howe’s reluctance to launch a frontal attack was due in part to his having witnessed the Battle of Bunker Hill in June, 1775, the memory of that slaughter still fresh in his mind. The weather at White Plains was also a mitigating factor with cold autumn rains falling for much of the week during which the armies remained in contact. Finally, Howe’s own proclivity to hesitate when decisive victory was within his grasp further exacerbated any plans for a major British assault.
Washington reacted to the loss of Chatterton Hill by initially refusing his right. Sensing the growing weight of the British host, he eventually swung on a hinge leaving his left where it began, on Hatfield Hill, while pulling the rest of the line back approximately two miles to even higher ground in the North Castle Heights where he dug new fieldworks. Like two heavyweights maneuvering to shorten the ring, each sought an opening—Howe to press the attack on favorable terms and Washington to receive the attack on fortified ground of his choosing.
Ultimately reinforced by Lord Percy with six regiments plus some newly-arrived Hessians and having discovered no viable way around the flanks, General Howe determined to attack Washington frontally on the morning of October 31. He stood his men to arms at 5:00 am but driving morning rains cooled his ardor and the army was again ordered to stand down.
There was more probing and some long range artillery fire against the American flanks on November 1 to no great consequence. Howe now believed he was facing only an American rear guard in the North Castle Heights lines and saw no value in attacking it, believing that Washington with his main force had already evaded him by marching further north. The armies, therefore, sat staring at one another until November 5-6 when General Howe elected to turn south to complete the conquest of Manhattan by capturing Fort Washington which he did successfully on November 16. As Howe turned south, Washington turned north. He divided his forces into three groups. Major General Lee was to screen the approaches to New England while Major General Heath was to guard the Hudson Highlands and points north. The commander-in-chief with the balance of the army crossed the Hudson River at Peekskill and marched south through New Jersey to stay between the British in New York and the American capitol at Philadelphia.
Throughout the White Plains campaign, the prospect for a decisive victory was ever-present. The fact that it didn’t occur is a fascinating story.
Research
White Plains is among the least written-about battles of the American Revolution, an oddity when one considers the scale of forces engaged. Most secondary sources give it a passing mention in the larger discussion of the New York campaign while among the scant primary sources there is considerable disagreement as to key details. Source maps are scarce and often contradictory as well. To bring you Volume 10 in the Battles of the American Revolution series, exhaustive research was conducted in the sources and on the ground to bring to life the most accurate battlefield map possible.
Likewise the order of battle was painstakingly reproduced from scraps of information: memoirs, General Orders, casualty lists, pension records, compilations of the Westchester County Historical Society, journal articles, Blogs, secondary-source histories, firsthand accounts, and a little intuition. As usual when studying the American Revolution, British records are more complete. American records less so. Where specific unit placements are known the corresponding units are placed accordingly. Where specific deployments are not known, deployments are notional but stand up to the litmus test of brigade and divisional integrity.
The Game
The game includes three scenarios: the historical fight for Chatterton Hill, an October 31 scenario that explores what might have occurred if Howe had pressed his grand assault that day as planned, and a full four-day campaign game spanning 42 game turns beginning with the arrival of the British army on the field on the morning of October 28 and culminating at 5:00 pm on October 31.
Each player has 26 Opportunity Cards subdivided into three decks to enhance play and add elements of variability and historical flavor. As with previous games in the series, some special rules represent the unique circumstances of this battle. Among these are rules governing American sortie restrictions and tactical doctrine, rain game turns, restoring army morale, scorched earth, and additional handicaps for American militia, American fieldwork construction, and an off-board movement mechanism for Tarrytown on the Hudson River, seven miles away where British ships lay at anchor. Even Washington’s own combat prowess at this early stage of the war is randomized.
In Volume 10 of the Battles of the American Revolution series, players command two titanic armies: Washington, desperate to salvage something from the otherwise disastrous defense of New York, and Howe seeking a coup de grâce against the “Old Fox.” You will have to manage your forces over the span of four days with lots of inclement weather to contend with. Can you, as General Howe, break through the American line to deliver a decisive blow and end the rebellion? Can you, as General Washington, hold your own on superior ground, hampered as you will be with some 6,700 militia of dubious quality—fully 46% of the total American force?
COMPONENTS
2 hard-mounted maps featuring 1-inch hexes
245 Unit counters & game markers (1.5 counter sheets), including 7 replacement counters for previous games in the series
52 Opportunity Cards: 26 American & 26 British
16 Tactics Cards: 8 American & 8 British
2 Full color, four-page player aid cards: 1 American & 1 British
1 Full-color exclusive rule book
1 Full-color series rule book
2 10-sided dice
