Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok
Vélemények
Eredeti leírás
Részletek
Ossuary nem volt mindig démon, pláne nem úr. Egy másik, jelentéktelen néven ismert, de valaha ugyanolyan jelentéktelen halandó volt. Természeténél vagy neveltetésénél fogva gerinctelen volt, gyermekként és fiatalemberként erőszak érte, amely éppúgy megtörte a lelkét, mint a csontjait. Egyszer azonban az emberi agy mélyén megbúvó őshüllő a túlélést választotta, ami arra késztette, hogy vadul csapjon az egyik kínzójára. Az ököl csapódott, egy fog kilazult, vér folyt, Ennek következtében péppé verődött, a fiatalember nem törődött vele. Mintha egy kulcs illeszkedett volna a zárba: képes volt az erőszakra. Nem kellett ügyesnek lennie hozzá – csak hagyta, hogy az őshüllő átvegye az irányítást. És meg is tette – egyre többet és többet: fogakat tört ki, húsdarabokat harapott le, szemeket vájt ki, mígnem őrült hírneve feloldozást szerzett neki. Végül békén hagyták, mert nem lett volna erőszakos, hacsak nem provokálják.
Túl késő. Most már megjött az íze – akarta, sőt, provokálnia kellett, hogy a hüllő átvegye az irányítást és begyűjtse a trófeáját. Mindent megtartott: a fogakat, a húst, a ritka szemet, de ami nem csont volt, végül megromlott. Mégis megvoltak a fogai. De a fogak kicsik voltak, olyan kicsik… Mivel senki sem akarta még egyszer előhúzni a hüllőt, saját akaratából kellett kiengednie. Aztán újabb csoda történt: a hüllő ugyanis ravasz és választékos volt, nem elégedett meg az erőszakkal. A gyilkosság nagyobb élvezetet kínált – és jobb lehetőséget nagyobb trófeák gyűjtésére. Minden új bűnnel, minden új csonttal, amely a gyűjteményhez került, újabb kulcs fordult meg a Pokol záraiban.
Halála után a Verem tárt karokkal fogadta az egykori férfit, akiből később Ossuary lett. A pokoli olvasztótégelyben trófeáit megfelelő formába öntették e kiváló bűnös számára. Nem okozott csalódást: örömmel töltötte el a Hellish Plains, ahol az erőszak féktelenül uralkodott, és mindenféle új trófeát gyűjthetett és adhatott hozzá alakjához: gerinceket, szarvakat, szárnyakat... és erőt.
Legalábbis ezt a történetet szereti Ossuary elmesélni. De ne tévedjünk: bár nagypofájú, nem szabad alábecsülni. Alakjának minden egyes darabja egy másik démonhoz tartozott, aki...
A miniatűr festetlen és összeszereletlen állapotban érkezik.
Túl késő. Most már megjött az íze – akarta, sőt, provokálnia kellett, hogy a hüllő átvegye az irányítást és begyűjtse a trófeáját. Mindent megtartott: a fogakat, a húst, a ritka szemet, de ami nem csont volt, végül megromlott. Mégis megvoltak a fogai. De a fogak kicsik voltak, olyan kicsik… Mivel senki sem akarta még egyszer előhúzni a hüllőt, saját akaratából kellett kiengednie. Aztán újabb csoda történt: a hüllő ugyanis ravasz és választékos volt, nem elégedett meg az erőszakkal. A gyilkosság nagyobb élvezetet kínált – és jobb lehetőséget nagyobb trófeák gyűjtésére. Minden új bűnnel, minden új csonttal, amely a gyűjteményhez került, újabb kulcs fordult meg a Pokol záraiban.
Halála után a Verem tárt karokkal fogadta az egykori férfit, akiből később Ossuary lett. A pokoli olvasztótégelyben trófeáit megfelelő formába öntették e kiváló bűnös számára. Nem okozott csalódást: örömmel töltötte el a Hellish Plains, ahol az erőszak féktelenül uralkodott, és mindenféle új trófeát gyűjthetett és adhatott hozzá alakjához: gerinceket, szarvakat, szárnyakat... és erőt.
Legalábbis ezt a történetet szereti Ossuary elmesélni. De ne tévedjünk: bár nagypofájú, nem szabad alábecsülni. Alakjának minden egyes darabja egy másik démonhoz tartozott, aki...
A miniatűr festetlen és összeszereletlen állapotban érkezik.
*A fenti szöveg automatikusan lett létrehozva. Az eredeti, idegen nyelvű leírást az "Eredeti leírás" lapfül alatt találod.
GYERE! TÁRSASOZZ VELÜNK!
Hasonló termékek
Adatok
Kiadó
Dark Place Miniatures
Címkék
minik, egyéb, Dark Place Miniatures, BlackFire
Gyártói cikkszám
DP-GE-005
Vonalkód
5513009019966
Cikkszám
BFR66251
Termék státusza
Külföldi raktárban van. Szállítási idő +8-10 nap
Vélemények
Nincsenek témák!
Eredeti leírás
Ossuary was not always a demon, let alone a lord. Known by a different, insignificant name, he was once an equally insignificant mortal. Spineless by nature or upbringing, as a child and a young man he was subjected to violence that broke his spirit just as often as it broke his bones. One time, however, that primordial reptile nestling in the depths of the human brain opted for survival, prompting him to swing wildly at one of his tormentors. The fist connected, a tooth was knocked loose, there was blood, Consequently beaten into a pulp, the young man paid no mind. It was as if a key had fit into a lock: he was capable of violence. He did not need to be skilled in it – just let the primordial reptile take control. And he did – more and more, he did: breaking teeth, biting off bits of flesh, gouging eyes, until his reputation as a madman earned him respite. They finally left him alone, for he would not turn violent unless provoked.
Too late. He now had the taste for it – wanted, no, needed to be provoked, to let the reptile take over and collect his trophy. He had kept it all: the teeth, the flesh, the rare eye, but everything that was not bone eventually spoiled. Still, he had his teeth. But teeth were small, so very small… As no one would draw the reptile out once more, he had to let it out of his own volition. Then, another miracle: for the reptile was cunning and eclectic, not content simply with violence. Murder offered greater pleasure – and a better opportunity to collect larger trophies. With every new sin, every new bone added to the collection, yet another key turned in the locks of Hell.
Upon his death, the Pit received the former man who would be Ossuary with open arms. Inside the infernal crucible, his trophies were molded into an appropriate form for this exquisite sinner. He did not disappoint: delighted at the Hellish Plains, where violence reigned unchecked, there were all sorts of new trophies to collect and add to his form: spines, horns, wings… and power.
At least, that is the story as Ossuary loves to tell it. Make no mistake, however: although a loudmouth, he is not to be underestimated. Each and every piece of his form used to belong to another demon who did...
Miniature comes unpainted and un-assembled.
Too late. He now had the taste for it – wanted, no, needed to be provoked, to let the reptile take over and collect his trophy. He had kept it all: the teeth, the flesh, the rare eye, but everything that was not bone eventually spoiled. Still, he had his teeth. But teeth were small, so very small… As no one would draw the reptile out once more, he had to let it out of his own volition. Then, another miracle: for the reptile was cunning and eclectic, not content simply with violence. Murder offered greater pleasure – and a better opportunity to collect larger trophies. With every new sin, every new bone added to the collection, yet another key turned in the locks of Hell.
Upon his death, the Pit received the former man who would be Ossuary with open arms. Inside the infernal crucible, his trophies were molded into an appropriate form for this exquisite sinner. He did not disappoint: delighted at the Hellish Plains, where violence reigned unchecked, there were all sorts of new trophies to collect and add to his form: spines, horns, wings… and power.
At least, that is the story as Ossuary loves to tell it. Make no mistake, however: although a loudmouth, he is not to be underestimated. Each and every piece of his form used to belong to another demon who did...
Miniature comes unpainted and un-assembled.
