A gyalogsági fegyveres csapatok kulcsfontosságú elemei bármely Bolt Action hadseregnek, mivel nagy taktikai rugalmasságot biztosítanak az erődnek. A páncéltörő csapatok és a lángszóró csapatok a leggyakoribbak közé tartoznak, számos kihívást jelentve az ellenfeled számára.
Az amerikai doktrínákban a felderítés és a mesterlövész feladatai hasonlóak voltak. Az amerikai kézikönyvben egyértelműen kimondták, hogy a mesterlövész feladata az ellenséges tisztek megölése az ellenséges csapatok moráljának rombolásáért. Egy M1903-as Springfield csavaros puskán elhelyezett távcsővel voltak felszerelve, valamint közelharci fegyverekkel, például pisztolyokkal és sörétes puskákkal is rendelkeztek, hogy megvédjék magukat, ha felfedezik őket. A csapat mindkét tagja mesterlövész kiképzésben részesült, így a felderítő szerepe felcserélhető volt.
Az aknavetők voltak a leggyakrabban elérhető támogató fegyverek. Az ejtőernyősöknek és a rohamosztagosoknak szakaszonként egy aknavetőjük volt, a századszinten esetleg kiosztottakon felül. Általában megfelelő hátsó pozícióban helyezkedtek el, legfeljebb 100 yardra a megfigyelőtől, hogy „lefedjék a szakaszterület legveszélyesebb megközelítéseit”. A standard könnyű aknavető viszonylag nagy kaliberű, 60 mm-es volt. Ennek megfelelően nagyobb és hatékonyabb lövedéket lőtt ki nagyobb hatótávolságon, mint a Germans and the British által használt kisebb aknavetők. Az egyetlen probléma a súlya (19 kg) volt, ami azt jelentette, hogy nagyobb csapatra volt szükség a mozgatásához.
Lángszórókat használtak a háború alatt, különösen a Csendes-óceánon, alagutak és bunkerek megtisztítására. A normandiai partraszállás során a lángszórók számát növelték, hogy a katonák rést tudjanak nyitni az erődített vonalakon.
A következő Warlord Resin PlusTM ábrákat tartalmazza:
- 2 fős mesterlövész csapat
- 3 fős Light Mortar csapat
- 2 fős lángszóró csapat
GYERE! TÁRSASOZZ VELÜNK!
Infantry weapons teams are a key component of any Bolt Action army, providing as they do great tactical flexibility for your force. Anti-tank teams and flamethrower teams are among the most prevalent, presenting your opponent with multiple challenges to overcome.
The tasks of scouting and sniping were similar in American doctrines. In the US manual it was clearly stated that the duty of a sniper was to kill enemy officers in order to damage the morale of enemy troops. They were equipped with a telescopic sight on a M1903 bolt-action Springfield rifle, and also had close-combat weapons such as pistols and shotguns with which to defend themselves if discovered. Both members of the team had sniper training so the role of spotter was interchangeable.
Mortars were the most commonly available type of support weapon. Paratroopers and Rangers had one mortar per platoon, in addition to those that may have been assigned at company level. Normally they were deployed in a suitable rear position, no further than 100 yards from the observer in order to ‘cover the most dangerous approaches to the platoon area’. The standard light mortar was of relatively large calibre at 60mm. It fired a correspondingly larger and more effective shell over a greater range than the smaller mortars used by the Germans and the British. The only problem was the weight (19kg) that meant a larger team was needed to move it.
Flamethrowers were used throughout the war, especially in the Pacific, to clear out tunnels and bunkers. During the Normandy landings, the number of flamethrowers was increased to allow the men to open a gap in the fortified lines.
Contains the following Warlord Resin PlusTM figures:
- 2-man Sniper team
- 3-man Light Mortar team
- 2-man Flamethrower team