Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok
Vélemények
Eredeti leírás
Részletek
A Kriegsmarine-t gyakorlatilag újjá kellett építeni a First World War után. Mivel Németországnak megtiltották a főhajók és tengeralattjárók tulajdonlását, először a Treaty of Versailles egyik, majd egy másik záradékát csipegette, amíg egy erős haditengerészeti erő létre nem jött.
A World War Two kitörésekor viszonylag kevés nagy hadihajó volt szolgálatban, és repülőgép-hordozók sem. Soha nem volt esély arra, hogy a nagy hadihajók számát tekintve felvegyék a versenyt Nagy-Britannia szintjével, de a javasolt szupercsatahajók minőségi előnye jelentős különbséget jelenthetett volna. Mindenesetre a Kriegsmarine nem egy olyan haditengerészet volt, amelyet arra terveztek, hogy frontálisan szembeszálljon egy nagyobb flottával flotta-összecsapásokban. Ehelyett egy kereskedelmi portyázó erő volt.
A német nagy hajókat a World War One-ban kipróbált elvek szerint építették; a belső rekeszekre osztás és a kárelhárítási intézkedések nagyon megnehezítették az elsüllyesztésüket, míg hatékony erőműveik biztosították a jó végsebességet, ami elengedhetetlen egy raidelő hajónál. A kiváló tűzvezetéssel – radar és egyéb eszközök használatával – és a nagyágyúkkal párosulva ezek a hajók rendkívül hatékony fegyverek voltak.
Azt mondják, Hitler soha nem értette igazán a tengeri hadviselést; akárhogy is volt, a Kriegsmarine finanszírozási és anyagi hiánytól, valamint a náci vezetés belpolitikájától szenvedett. Legnagyobb ellenzői közé tartozott Herman Goering, aki folyamatosan ügyeskedett, hogy a Luftwaffe-hoz áramló erőforrások a haditengerészet kárára áramoljanak. A nagyobb hadihajó-projektek folyamatosan leálltak és újraindultak, ahogy az erőforrásokat elosztották, majd más projektekhez csoportosították át.
Végül, ahogy a háború menete Németország ellen fordult, Hitler feladta a haditengerészetét, és az eredetileg hajóknak szánt ágyúkat a Atlantic Wall part menti erődítményeibe helyezte át. A Kriegsmarine egyre csökkenő erőforrásokkal folytatta a harcot. A tengeralattjárók és a rombolók a háború végéig fenyegetést jelentettek a szövetséges hajózásra.
Tartalom:
Scharnhorst-osztályú csatahajó - Scharnhorst 1939
Admiral Hipper osztályú cirkáló - Blücher 1940
Admiral Hipper - osztályú cirkáló - Prinz Eugen 1940
Admiral Hipper osztályú cirkáló - Admiral Hipper 1939
Königsberg-osztályú cirkáló - Köln 1941
Königsberg-osztályú cirkáló - Königsberg 1940
1936A osztályú romboló x3
Zuhanóbombázó repülőgép - Junker Ju-87 Stuka járat x4 járat
Hajókártyák és sérüléscsúszkák
Összeszerelési utasítások
A hajók Resin and Warlord Resin-ban vannak
Összeszerelés és festés nélkül szállított modellek
A World War Two kitörésekor viszonylag kevés nagy hadihajó volt szolgálatban, és repülőgép-hordozók sem. Soha nem volt esély arra, hogy a nagy hadihajók számát tekintve felvegyék a versenyt Nagy-Britannia szintjével, de a javasolt szupercsatahajók minőségi előnye jelentős különbséget jelenthetett volna. Mindenesetre a Kriegsmarine nem egy olyan haditengerészet volt, amelyet arra terveztek, hogy frontálisan szembeszálljon egy nagyobb flottával flotta-összecsapásokban. Ehelyett egy kereskedelmi portyázó erő volt.
A német nagy hajókat a World War One-ban kipróbált elvek szerint építették; a belső rekeszekre osztás és a kárelhárítási intézkedések nagyon megnehezítették az elsüllyesztésüket, míg hatékony erőműveik biztosították a jó végsebességet, ami elengedhetetlen egy raidelő hajónál. A kiváló tűzvezetéssel – radar és egyéb eszközök használatával – és a nagyágyúkkal párosulva ezek a hajók rendkívül hatékony fegyverek voltak.
Azt mondják, Hitler soha nem értette igazán a tengeri hadviselést; akárhogy is volt, a Kriegsmarine finanszírozási és anyagi hiánytól, valamint a náci vezetés belpolitikájától szenvedett. Legnagyobb ellenzői közé tartozott Herman Goering, aki folyamatosan ügyeskedett, hogy a Luftwaffe-hoz áramló erőforrások a haditengerészet kárára áramoljanak. A nagyobb hadihajó-projektek folyamatosan leálltak és újraindultak, ahogy az erőforrásokat elosztották, majd más projektekhez csoportosították át.
Végül, ahogy a háború menete Németország ellen fordult, Hitler feladta a haditengerészetét, és az eredetileg hajóknak szánt ágyúkat a Atlantic Wall part menti erődítményeibe helyezte át. A Kriegsmarine egyre csökkenő erőforrásokkal folytatta a harcot. A tengeralattjárók és a rombolók a háború végéig fenyegetést jelentettek a szövetséges hajózásra.
Tartalom:
Scharnhorst-osztályú csatahajó - Scharnhorst 1939
Admiral Hipper osztályú cirkáló - Blücher 1940
Admiral Hipper - osztályú cirkáló - Prinz Eugen 1940
Admiral Hipper osztályú cirkáló - Admiral Hipper 1939
Königsberg-osztályú cirkáló - Köln 1941
Königsberg-osztályú cirkáló - Königsberg 1940
1936A osztályú romboló x3
Zuhanóbombázó repülőgép - Junker Ju-87 Stuka járat x4 járat
Hajókártyák és sérüléscsúszkák
Összeszerelési utasítások
A hajók Resin and Warlord Resin-ban vannak
Összeszerelés és festés nélkül szállított modellek
*A fenti szöveg automatikusan lett létrehozva. Az eredeti, idegen nyelvű leírást az "Eredeti leírás" lapfül alatt találod.
GYERE! TÁRSASOZZ VELÜNK!
Hasonló termékek
Adatok
Kiadó
Warlord Games
Címkék
minik, angol, Warlord Games, BlackFire
FB_kategoria_cimkek
külföldi raktárban-minik
Gyártói cikkszám
742411001
Vonalkód
5060572505940
Cikkszám
BFR39289
Termék státusza
Külföldi raktárban van. Szállítási idő +8-10 nap
Vélemények
Nincsenek témák!
Eredeti leírás
The Kriegsmarine had to be virtually rebuilt after the First World War. Forbidden to own capital ships and submarines, Germany nibbled away at first one clause of the Treaty of Versailles, then another, until a powerful navy force existed.
At the outbreak of World War Two, relatively few capital ships were in commission, and no aircraft carriers. There was never any prospect of matching Britain in terms of capital ship numbers, but the qualitative advantage of the proposed super-battleships might have made a considerable difference. In any case, the Kriegsmarine was not a navy designed to tackle a major fleet head-on in fleet engagements. Instead, it was a commerce raiding force.
German capital ships were built according to principles tried out in World War One; internal compartmentalisation and damage control measures made them very difficult to sink, while their efficient power plants ensured a good top speed, essential in a raider. Coupled with excellent fire control – using radar and other means – and big guns to make use of it, these vessels were extremely potent weapons.
It has been said that Hitler never really understood naval warfare; be that as it may, the Kriegsmarine suffered from a lack of funding and materials, and from the internal politics of the Nazi leadership. Among its greatest detractors was Herman Goering, who connived constantly to ensure resources flowed into his Luftwaffe to the detriment of the navy. Major warship projects suffered from constant stops and starts as resources were allocated, then redistributed to other projects.
Eventually, as the tide of war turned against Germany, Hitler gave up on his navy and transferred guns originally intended for ships to the coastal fortifications of the Atlantic Wall. The Kriegsmarine continued to fight on with dwindling resources. U-boats and destroyers remained a menace to allied shipping to the very end of the war.
Contents:
Scharnhorst-class Battleship - Scharnhorst 1939
Admiral Hipper -class cruiser - Blücher 1940
Admiral Hipper -class cruiser - Prinz Eugen 1940
Admiral Hipper-class cruiser - Admiral Hipper 1939
Königsberg -class cruiser - Köln 1941
Königsberg -class cruiser - Königsberg 1940
Type 1936A-class Destroyer x3
Dive Bomber Aircraft - Junker Ju-87 Stuka flight x4 flights
Ship Cards and Damage Sliders
Assembly Instructions
Ships are in Resin and Warlord Resin
Models supplied unassembled and unpainted
At the outbreak of World War Two, relatively few capital ships were in commission, and no aircraft carriers. There was never any prospect of matching Britain in terms of capital ship numbers, but the qualitative advantage of the proposed super-battleships might have made a considerable difference. In any case, the Kriegsmarine was not a navy designed to tackle a major fleet head-on in fleet engagements. Instead, it was a commerce raiding force.
German capital ships were built according to principles tried out in World War One; internal compartmentalisation and damage control measures made them very difficult to sink, while their efficient power plants ensured a good top speed, essential in a raider. Coupled with excellent fire control – using radar and other means – and big guns to make use of it, these vessels were extremely potent weapons.
It has been said that Hitler never really understood naval warfare; be that as it may, the Kriegsmarine suffered from a lack of funding and materials, and from the internal politics of the Nazi leadership. Among its greatest detractors was Herman Goering, who connived constantly to ensure resources flowed into his Luftwaffe to the detriment of the navy. Major warship projects suffered from constant stops and starts as resources were allocated, then redistributed to other projects.
Eventually, as the tide of war turned against Germany, Hitler gave up on his navy and transferred guns originally intended for ships to the coastal fortifications of the Atlantic Wall. The Kriegsmarine continued to fight on with dwindling resources. U-boats and destroyers remained a menace to allied shipping to the very end of the war.
Contents:
Scharnhorst-class Battleship - Scharnhorst 1939
Admiral Hipper -class cruiser - Blücher 1940
Admiral Hipper -class cruiser - Prinz Eugen 1940
Admiral Hipper-class cruiser - Admiral Hipper 1939
Königsberg -class cruiser - Köln 1941
Königsberg -class cruiser - Königsberg 1940
Type 1936A-class Destroyer x3
Dive Bomber Aircraft - Junker Ju-87 Stuka flight x4 flights
Ship Cards and Damage Sliders
Assembly Instructions
Ships are in Resin and Warlord Resin
Models supplied unassembled and unpainted
